Lassan szállóigeként alkalmazzuk a következő mondatot: ,,Imádkozz érte!” Sokszor azonban bele sem gondolunk, hogy egy imában mennyi minden megjelenhet. A konkrét kérésünkön (vagy éppen hálaadásunkon) túl a saját érzelmeink is feloldódnak, megnyugszunk, és legalább az ima idejére békére lelünk. A probléma észlelésekor tapasztalt distressz megszűnik ekkor. Nézzük, a pszichológia hogyan magyarázza meg ezt a folyamatot!

Az ima kutatásának aktualitása

Az ima gyakorlata és pszichológiai kutatása egyre aktuálisabbá válik a 21. század bizonytalanságokkal teli világában. Gondoljunk csak bele! Egyre nehezebb a munkában és az iskolában helyt állni, egyre megterhelőbb a mókuskerék, a multitasking, és sajnos ezekkel együtt jár a megnövekedett stressz-szint is. Ez pedig pszichoszomatikus betegségeket hoz magával. Mindez a rohanó világunkkal együtt járó nehézség, amihez a hétköznapokban meg kell találnunk a megfelelő levezetési technikát. Sajnos a világjárvány terjedése még több gondolkodnivalót ad, ezzel együtt pedig a félelmeinket is kezelnünk kell valahogyan. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy az ima hogyan segíthet nekünk a megküzdésben.

Az ima, mint coping

Az imát a pszichológia ún. „végtelenre nyitott kognícióként” definiálja, de egyfajta kontrollátadási folyamatot is jelenthet, hiszen ilyenkor egy önmagunkon túlmutató erőhöz fordulunk segítségért. Általában akkor tesszük ezt, amikor a problémát már nem tudjuk egyedül kezelni. Ilyenkor jó érzés lehet, ha ebben a kapcsolatban a terheinket és a felelősségünket is meg tudjuk osztani. Ha a jövőnket érintően imádkozunk, egyúttal a jövőbe vetett hitünket is erősítjük. Ez azért nagyon jó, mert ilyenkor már rendelkezünk egy belső meggyőződéssel, reménnyel. Az ima ebben a formában nagyon jól működő egészségfenntartó erővé válhat.

Az ima egy kapcsolat, mely során megoszthatjuk terheinket és felelősségünket.

Az ima pszichológiai kutatásai

Ezek után nem csoda, hogy a pszichológusok is felfigyeltek az imádkozás hatásaira. Hatalmas áttörést jelentett a pszichológia és a vallás kapcsolatában, amikor az egyébként szekuláris világnézettel rendelkező pszichológusok elfogadták az ima lélekre gyakorolt hatását. Sőt, sokan terápiás gyakorlattá is tették ezt.

Egy kilencvenes években készült magyar kutatás összehasonlította az amerikai és hazai mintákat az ima értelmezése kapcsán. Az Egyesült Államokban az imádságot leginkább a „dolgok értelmének keresése” kategóriába sorolták, míg nálunk a ,,segítségkérés” és a ,,visszahúzódás” emelkedett ki. A kutatás emellett arra hívta fel a figyelmet, hogy már a nyolcvanas években is megjelent az ima, mint a nehéz helyzetekben megjelenő keresési és megbirkózási módszer, de többek között az életcélokkal és a társadalmi támogatottsággal is összefüggött a résztvevők szerint.

Egy külföldi kutatásnak pedig azt sikerült kimutatnia, hogy ha pozitív attitűddel rendelkezünk a vallás és az imádkozás kapcsán, akkor az hozzájárul a személyes jóllétünkhöz és az egészségünkhöz, de a szorongásunkat is enyhítheti. Ez azzal magyarázható, hogy imádkozás közben csökken a reménytelenség érzésünk, mivel a figyelmünk a jelenre, az adott pillanatra korlátozódik.

A vallás és az imádkozás hozzájárulhat az egészségünkhöz, és csökkentheti szorongásainkat.

A kölcsönös gátlás elve

A pszichológusok szerint az ima során a kölcsönös gátlás elve is érvényesülhet. Ez azt jelenti, hogy nem létezhet egyszerre két olyan érzelem a tudatunkban, amelyek ellentmondanak egymásnak. Ezt példázza Immaculée Ilibagiza esete is, aki túlélte az 1994-es ruandai népirtást. Left to tell (magyarul Túléltem, hogy elmondjam) című könyvében olvashatunk a tapasztalatairól, melyek közül kiemelkedik az ima hatalmas ereje. Ilibagiza száműzte azokat a hangokat a fejéből, melyek azt mondták, hogy nem fogja túlélni a mészárlást. Úgy győzte le a pánik érzését, hogy aktívan imádkozott. Imájában megjelent a remény és egy optimista jövőkép, ezek az érzések pedig nem kerülhettek összhangba a félelem és a bizonytalanság állapotával.

Nem létezhet egyszerre két olyan érzelem a tudatunkban, amelyek ellentmondanak egymásnak.

Imádkozás az idősebb generációnál

A kutatók megfigyelték, hogy az idősebb embereknél a vallás egy igen hatékony megküzdési technika. Életkorukból adódóan elkerülhetetlenné válik a halál és ezzel együtt a halálon túli élet gondolata. Ha fájdalommal járó, súlyos betegségben szenvednek, akkor pedig megjelenhet az élet értelmének keresése is. Azt találták, hogy az idősebbeknél leginkább az imádkozás, a nehéz helyzetekben való kitartás és Isten támogatása jelenti a legnagyobb erőforrást.

Egy tanulmány kiderítette, hogy azoknál az időseknél, akik bíznak imájuk kimenetelében és Isten erejében, kisebb arányban fordulnak elő a depresszió tünetei, emellett az életük során tapasztalt traumáikat is könnyebben fel tudják dolgozni.

Láthatjuk tehát, hogy az ima nem csak a hétköznapok során megjelenő stressz legyőzésében, de a nehezebb élethelyzetekben is segítséget nyújthat. Ezen kívül nagyon fontos még az egészségmegtartó ereje is.

Forrás: https://mindsetpszichologia.hu/

Felhasznált irodalom

Feffrey, S. R. (2006). What’s the problem? Journal of Psychology and Theology, Fall.

Horváth-Sz., K., Kézdy, A. és Petik, S. K. (2007). Család és fejlődés. Sapientia Sze4rzetesi Hittudományi Főiskola.

Ilibagiza, I., & Erwin, S. (2006). Left to tell. Discovering God amidst the Rwandan Holocaust. Carlsbad, CA: Hay House. In: Levine, M

Koenigh, H., McCullogh, M. & Larson, D. (2001). Handbook of Religion and Health. Oxford Univ. Press, Oxford.

Kopp M., Skrabski Á. (1995). Magyar lelkiállapot. Végeken Alapítvány, Budapest

Murray, L. (2009). Prayer as Coping: A Psychological Analysis. Journal of Health Care Chaplaincy, (15), 2.

Neal, K. (2010). Psychological Distress in Late Life. The International Journal for the Psychology of Religion, (19), 1.